Amikor először megláttam ezeket a képeket, az volt az első gondolatom, hogy ennyi ideje még tán’ magának, a királynak sincs. Pedig van! Vagy ha neki nincs is, azért Dalton Ghetti-nek ezek szerint akadnak unalmas percei órái.
De hogy juthat valakinek egyáltalán eszébe az, hogy ceruzát faragjon – a szó szoros értelmében?
Egy szép napon otthon üldögélt, és azon kapta magát, hogy unatkozik. Gondolkozni kezdett, hogy most akkor mit is csináljon.
-Ugyan mit kezdjek az életemmel? -tette fel magának a kérdést- Lehetnék mondjuk pék. Vagy gombaszakellenőr -de egyik sem tűnt jó ötletnek.
-Megvan! Ceruza-szobor készítő leszek!
Akár így volt, akár nem, amit a fickó művel, az tényleg elismerésre méltó. Azt hiszem a szobrai jól példázzák azt, hogy a művészet ott van tényleg mindenben, csak meg kell látni.